Princípium

Ha minden sallangtól megfosztjuk a nagy mechanizmust, a következő jól érthető képletet kapjuk.

Létezik, és mindent kitölt egy „alaptudat” mely független tértől, időtől, anyagtól. Felesleges lenne a hol, mikor, mióta, meddig, kérdéseit feszegetni, mert ezekre nincs egzakt válasz. Nincs is szükség rá, hisz a célok szempontjából irreleváns mindez!

Az Alaptudat kitölti az általa létrehozott teret, és egyszerű szabályok mentén fenntartja azt.

Dinamikusan növekszik mind dimenzionálisan, mind információ tartalmát illetően. Fejlődése fraktál szerű, ahol is egymáshoz kötődő, egymásból építkező, nyíló világegyetemek sora képezi az egészet.

A fraktál fejlődése folyamatos. Minden egyes új szegmens születése, megfelel a mi fogalmaink szerinti ősrobbanásnak. Ez az a pillanat, amikor az állandóan növekvő alaptudat, létrehozza a teret, melybe önmaga egy részét anyaggá, fennmaradó részét az anyaghoz kötődő tudatként robban bele.

Ezzel egy időben, megjelenik az újonnan született világegyetemben, megjelenik az SP23-as szintű koncentrált szervező tudat is, más néven az Isten. Ez a különlegesen összetett tudatsűrűségű Istentudat kezdi meg a struktúrák kialakítását, és másodlagos szabályszerűségeinek megalkotását. Az elsődlegesek, mint a fraktalizációs érettség, illetve az összeomlás, az alaptudati rezonancián tárolódnak, és mint olyanok, felülírhatatlanok.

A halál nem más, mint szervező tudat valamely szintjén, az anyagtól történő elszakadása. Ez megtörténik az anyagi test diszfunkciós állapota miatt, ami gyakorlatilag egy mikrofraktális kollapszus, de a tudatnak saját döntése alapján is bekövetkezhet.

Ekkor (az SP22-es szinten) képes fraktalizációt generálni, amely elengedhetetlenül szükséges az Istenné váláshoz. Ez azért van így, mert egy adott világegyetem Istenének komplexitása határt szab az újonnan kialakuló szervező tudatkoncentrációk komplexitásának.

Nem kizárt hogy egy világegyetem születésének pillanatában, több Istentudat is megjelenjen az adott téridőben, viszont ez esetben hatványozódik a korai összeomlás veszélye. Erre, és a szegmensből kiinduló fraktalizációra, nincs hatásuk, mivel ezek alaptudati értékek.

Az anyagi test, mikrofraktális összeomlása esetében a 22-esnél alacsonyabb szintű szervező tudat vagy visszaforgást hajt végre, ami új anyagi kötődéssel történik. Ez a klasszikus értelemben vett reinkarnációnak felel meg, bár sokban el is tér attól. Ilyenkor az információ akkumuláció tovább folyik.

A másik lehetőség az eliminációs feloldódás.

Ez esetben az alacsonyszintű struktúra, vagy a destruktív információtömeg kritikus szintje nem teszi lehetővé az ismételt kötődést, ehelyett a tudat felhígul, és alaptudati szinten feloldódik. Ezzel elveszít minden megszerzett tudást, és tapasztalatot. Ez nyilván abszolút kudarcnak minősül, és egy világegyetemben ennek a tömeges előfordulása, a téridő szegmens makroszintű összeomláshoz is vezethet.

Meg kell-e váltani a világot?
 Nem kell. Sőt balgaság lenne megmenteni egy olyan világot, mely éppen akkor indult el az enyészet útján, amikor az ember határtalan gőggel kikiáltotta magát a világ urának.
Az én hitem nem megmentő hit. Messze nem az a célja. Az eleve pusztulásra determinált tudatformákat tök felesleges megmenteni. A megsemmisülésük az, ami némi hasznot jelent a szubkultúra szempontjából.

Meg kell-e menteni az emberek lelkét?

A probléma ott kezdődik, hogy "mitől is?" A kárhozattól? (ez néhány félelem-specifikus vallás vesszőparipája) egy teljes megsemmisülés rémképét vetíti elénk, amelyről azon kívül hogy szenvedéssel jár, semmit nem mond. Naná hogy nem, hisz nem is tudhat. A félelemből született, és abból is él a mai napig. Bármely egzakt válasz romba döntené a legendájukat. Önmagában ezen világvallások hierarhikus felépítése rejti magában a "bóvliságot". Olyan előzőleg kialakult mintákat követnek, melyek hibásak, károsak és magukban hordozzák a végzetüket.

Meg kell-e menteni bármi is?
Nem! Bármi amit megmenteni szükségesnek látszik, az eleve megmenthetetlen. A tűzön éppen sülő tojásrántotta esetében is időrabló, a valódi célokat el nem érhető maflaság lenne bármely komponens megmentésére tett minden kísérlet. A lét egy folyamat. Lineáris és irreverzibilis. A lényeg a célzott hasznosságában van. A jelenlegi lét utáni hasznosságban. Ez már közelíti az "élet értelme" kérdésre adott választ. Később visszatérünk ide is.

Az SP22 azoknak kínál alternatívát, akik érzik hogy a dolgok nem jól mennek mostanság. Akik nem fogadják el a tudat halálát, mert legbelül tudják hogy nem lehet haszontalan a lét, ha mégoly rövid is.

Az összeomlás előtt megvilágosodási hullám történik, a kirajzás lehetőségének fenntartásáért.

A legfontosabb egység az egyén, majd a család, és végül az SP22.

Az SP22 Korrekciós Egyház a nevében is jelzett fraktalizációs szint elérésében kíván segítséget nyújtani, úgy hogy az információs bázis destruktív elemektől valómegtisztításához, illetve a szintfejlődéshez hasznos érdeklődési körök megtalálásához ad instrukciókat.

A visszaható, az alaptudati céllal ellentétes destruktív információk eltávolítása az első és legfontosabb lépés az Istenné válás útján.